Agyi köd, szorongás, álmatlanság – Valóban a perimenopauza a hibás?

Deborah Cohen beszámolója egy kevéssé kutatott állapot téves diagnosztizálásának veszélyeiről

Egy szürke, 2023-as őszi délutánon a 44 éves Jodie Saltnak, aki vezetői tanácsadóként dolgozik, éppen előadást kellett volna tartania Nottinghamben egy cégvezetői csapat előtt. Ehelyett az ügyfele mosdójában rekedt, és úgy érezte, megalázták, tehetetlen, és nagyon szégyelli magát.

Egész délelőtt gyötrelmes, satuként szorító hasi görcsökkel küzdött. A megbeszélésen, csupa férfi társaságában, hirtelen elöntötte a vér, átázott a fehérneműje, a szürke gyapjúruhája, sőt még a szék is. Elnézést kért, és hátrálva kiosont a teremből.

"Elég traumatikus élmény volt negyvenes cégvezetői tanácsadóként – aki máskor több ezres tömeg előtt ad elő a színpadon – rosszabbul éreznem magam, mint 12 évesen, amikor először jött meg a menstruációm” – meséli.

Ráadásul nem ez volt az egyetlen ilyen esete. Ugyanazon a nyáron, egy Ciprusra tartó repülőúton is végig csupa vér volt alatta az ülés. Kínos volt, de egyben félelmetes is, fogalma sem volt, mi okozza a rendkívül erős vérzést. A most 47 éves nő úgy véli, a bajokat az váltotta ki, hogy néhány hónappal korábban hormonpótló terápiába (HRT) kezdett, abban a téves hitben, hogy elérte a perimenopauzát.

A menopauzával ellentétben – amelyet pontosan meghatároz a menstruáció 12 egymást követő hónapig tartó elmaradása – a perimenopauza határai sokkal elmosódottabbak. Lényegében a menopauza előtti átmeneti időszakot jelenti, amikor ingadozik a hormonszint, csökken a termékenység, és kiszámíthatatlanná válik a ciklus. Ez általában a negyvenes évek közepén-végén kezdődik. Egyes nőknél a tünetek megnehezítik a mindennapokat, mások viszont csak enyhe panaszokat tapasztalnak, vagy egyáltalán nem igényelnek kezelést.

Két évvel a tárgyalótermi incidens előtt, 42 évesen Saltnál álmatlanság, szorongás és agyi köd jelentkezett. Amikor az interneten rákeresett a tüneteire, a közösségi média algoritmusa elárasztotta a perimenopauzáról szóló bejegyzésekkel. Meggyőződésévé vált, hogy ez áll a háttérben Amikor elment a háziorvosához, az közölte vele, hogy túl fiatal ehhez, és antidepresszánst írt fel neki.

Salt csalódott és dühös lett. Egy barátja javaslatára fordult Dr. Louise Newson magánklinikájához. Dr. Newson egy széles körben ismert háziorvos, aki a népszerű műsorvezetővel, Davina McCall-lal együtt sokat tett azért, hogy a menopauza témája bekerült a köztudatba.

2023 márciusában Salt videókonzultáción vett részt a klinika egyik szakorvosával. Elmondása szerint az orvos kijelentette: a rendszeres menstruációja ellenére perimenopauzában van, így hormonpótlásként ösztrogén gélt, progeszteront és tesztoszteront írt fel neki.

Saltnál hamarosan arcpír és rendkívül erős, alvadékos vérzés jelentkezett a menstruációi során, amelyek bár továbbra is rendszeresek maradtak, lényegesen hosszabb ideig tartottak. Elmondása szerint valahányszor jelezte ezt a klinikának, az ösztrogén adagját mindig megemelték, először két pumpáról négyre, majd hatra.

Amit Salt nem tudott – és állítása szerint nem is mondtak neki –, az az, hogy megfelelő mennyiségű progeszteron nélkül az ösztrogén túlserkentheti a méhnyálkahártyát. Ez a méhnyálkahártya kóros megvastagodását (endometriális hyperplasiát) okozhatja, ami növeli a méhtestrák kockázatát. Az sem tudatosult benne, hogy az ajánlott maximális adagnál jóval több ösztrogént kapott.

A vérzés annyira súlyossá vált, hogy 18 hónappal a hormonkezelés megkezdése után végül el kellett távolítani a méhét.

„Nem lett volna szabad, hogy idáig jusson a dolog” – mondja. Azóta két orvos is megerősítette neki, hogy túladagolták náluk az ösztrogént. Salt úgy véli, a növekvő adagok ahelyett, hogy enyhítették volna a szorongását, ingerlékenységét és alvászavarait, csak még tovább rontottak az állapotán.

A nő ma már úgy látja, hogy a kezdeti panaszait nem a hormonális átmenet, hanem a kiégés és a túlzott stressz okozta. Utólag visszatekintve úgy fogalmaz: a rendszeres menstruációjának intő jelnek kellett volna lennie arra, hogy nem perimenopauzáról van szó.

A Newson Klinika – amelyet az Egészségügyi Minőségbiztosítási Bizottság (CQC) februárban „kiváló” értékeléssel illetett – közölte, hogy egyedi betegeseteket nem áll módjukban kommentálni. „Mint az orvostudományban mindenütt, a kezelések nem egyformán hatnak mindenkire: egyes nőknél mellékhatások léphetnek fel, vagy módosítani kell a terápiát” – áll a klinika közleményében. „A betegeket rendszeresen ellenőrizzük, és a kezelési döntéseket mindig egyénileg bíráljuk felül.”

Salt távolról sem az egyetlen nő, akivel elhitették, hogy a perimenopauza áll az egészségügyi problémái hátterében. Akár a harmincas éveikben járó nők is hormonpótlást követelnek olyan panaszokra, mint a rossz alvás vagy a migrén, miután az Instagramon azt látták, hogy a hormontapaszok ezekre is megoldást nyújtanak. Egy nőgyógyász elmondta, több olyan fiatal nővel is találkozott, aki HRT-ért folyamodott, miközben valójában fogamzásgátlásra lett volna szüksége, mert még teljesen termékeny volt. Más orvosok harmincas nőkről számoltak be, akik meg voltak győződve arról, hogy perimenopauzában vannak, majd teljesen elhűltek, amikor kiderült, valójában terhesek. Egyszerűen félreértelmezték a testük jelzéseit.

Honnan ered ez a rengeteg félreértés és tévhit? Mit tudunk egyáltalán a perimenopauzáról? És vajon egy újonnan születő iparág gátlástalanul kihasználja a nők félelmeit?

Egy elhanyagolt kutatási terület

A perimenopauza mint a menopauzától eltérő orvosi fogalom már az 1960-as években felbukkant, ám az orvosok és a kutatók évtizedekig nem szenteltek neki figyelmet. A brit állami egészségügyi szolgálat (NHS) klinikai irányelveit meghatározó szakmai testület (NICE) csak 2015-ben adta ki az első hivatalos útmutatót a témában.

A perimenopauza ma a női egészségmegőrzés egyik legnépszerűbb témájává vált. A magánklinikák, az online tesztelő cégek és a wellnessmárkák mellett gombamód szaporodnak a perimenopauza-tanácsadók, táplálkozási szakértők, akupunktőrök és az önjelölt hormon-szakértők.

„Tíz évvel ezelőtt ezek a titulusok még nem is léteztek” – mutat rá Bassel Wattar professzor, szülész-nőgyógyász szakorvos. A menopauza-ellátás globális piacát jelenleg 14 milliárd fontra becsülik.

A podcastok, könyvek, dokumentumfilmek és a közösségi média felületei tele vannak a tapasztalataikat megosztó nőkkel. Aktivisták, hírességek és orvosok közösen igyekeznek felhívni a figyelmet a témára. A legbefolyásosabb véleményvezérek egyike a sötét keretes szemüvegéről ismert, 57 éves amerikai nőgyógyász, Dr. Mary Claire Haver, aki a „Menopauza Királynőjének” nevezi magát. Az Instagramon és a TikTokon közel hatmillió követője van. A közelmúltban ő is a perimenopauzára terelte a hangsúlyt, és könyvet adott ki, hogy segítse a nőket abban, amit ő csak a „káosz zónájának” hív.

Egy idén januárban megjelent dokumentumfilmben Dr. Haver úgy fogalmazott: „ártunk a nőknek” azzal, hogy a hőhullámokat és az éjszakai izzadást tesszük meg a perimenopauza egyetlen ismertetőjelévé. Szerinte a nőknek már 35 és 45 éves koruk között figyelniük kellene a gyanús jelekre. Egy népszerű podcast-interjúban – amelynek részlete bejárta az internetet – kijelentette: az, hogy valaki „nem érzi jól magát a bőrében”, gyakran a perimenopauza legelső jele, még teljesen rendszeres menstruáció mellett is. Ezt a nézetet a közösségi média is előszeretettel visszhangozza, ahol a perimenopauzát tucatnyi egyéb panasszal hozzák összefüggésbe, a fülviszketéstől és fülzúgástól kezdve a fogínyvérzésen át egészen a vállízületi merevségig.

A közösségi médiát elárasztó önjelölt szakértőkkel száll szembe Susan Davis professzor, az ausztráliai Monash Egyetem kutatója, aki csapatával 2014-ben kidolgozta a perimenopauzára vonatkozó egyetlen, nemzetközileg is elismert szakmai útmutatót.

Nemrég regisztrált a közösségi felületekre, miután a lánya arra biztatta, használja a platformokat azoknak a tévhiteknek a rácáfolására, amelyek miatt négyszemközt már régóta bosszankodott.

Davis professzor hangsúlyozza, a perimenopauza jellemzően a negyvenes évek közepén vagy végén kezdődik, és három-négy évig tart. A legintenzívebb tünetek az utolsó menstruáció körüli évben jelentkeznek. A legbiztosabb klinikai jel a rendszertelen vérzés és a ciklus megváltozása. Széles körű kutatásokra támaszkodva rendkívül szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy azok a nők, akiknek teljesen rendszeres a menstruációjuk, de egyszerűen csak „rossz a közérzetük”, valóban perimenopauzában szenvednének.

A legfőbb tünetek a hőhullámok, az éjszakai izzadás és a hüvelyszárazság. A többi panasz – mint a szorongás, az agyköd vagy a rossz alvás – ugyan gyakori, de nem specifikus, ezeket a stressz, az öregedés vagy az életközépi teher is okozhatja, nem feltétlenül a hormonális változások. A kutatók még mindig vizsgálják, hogy a széles körben tárgyalt egyéb tünetek közül melyek vezethetők vissza közvetlenül a hormonok ingadozására, és pontosan kiknél.

Az interneten azonban a határozott kijelentések gyakran felülírják a tudományos bizonyítékokat. Ez pedig komoly probléma – figyelmeztet Annice Mukherjee professzor, manchesteri endokrinológus.

„Nem azzal van bajom, hogy a nők segítséget kérnek” – szögezi le, hozzátéve, hogy a perimenopauza valós jelenség, és a tünetek valóban megnyomoríthatják az ember mindennapjait. „A nőknek igenis joguk van a megfelelő támogatáshoz és a hatékony kezeléshez. A gondom az, hogy olyan dolgokra kínálnak nekik szilárd garanciákat, ahol a tudományos kép sokkal összetettebb. Így arra bátorítják őket, hogy mindent a menopauza szemüvegén keresztül nézzenek, ahelyett, hogy a tüneteik egyéb lehetséges okait is alaposan megvizsgálnák.”

A perimenopauza-aranyláz

Hatalmas piac épült ki a magánklinikákra, a hormonvizsgálatokra, a különféle vitaminokra és kezelésekre. „Egy igazi perimenopauza-aranyláz kellős közepén vagyunk” – fogalmaz Mukherjee. A termékek elképesztő skálája ígéri, hogy átsegíti a nőket ezen az időszakon, a sztárok által reklámozott étrend-kiegészítőktől kezdve a speciális diétákon és okoseszközökön át a személyre szabott terápiás programokig.

Maga Dr. Haver is egész üzleti birodalmat épített a menopauza köré, saját márkás kreatin- és kurkuma-készítményeket is árul. Amikor megkerestem, a csapata azt válaszolta, hogy a reakciója „hamarosan várható”.

Több egészségügyi cég személyre szabott táplálkozási tanácsadást és otthoni teszteket kínál. Egyik népszerű online kalkulátoruk például azt állítja, hogy „számszerűsíti” a tüneteket a jobb megértés érdekében, és étrendbeli tanácsokkal segít az enyhítésükben.

Más okoseszköz-gyártók hasonló funkciókat kínálnak, a menopauza-elemző szolgáltatásuk a reklámok szerint arra szolgál, hogy „megerősítse a nőket a tapasztalataikban, és útmutatót adjon a változáshoz”. Weboldalaik pedig közvetlenül olyan magánklinikákra irányítják a felhasználókat, amelyek a női életút minden szakaszában fizetős szolgáltatásokat nyújtanak.

A bírálók szerint a marketingesek egyszerűen felfedezték a legújabb aranybányát, a termékenységi, terhességi és gyermekágyas termékek vásárlóit most zökkenőmentesen átterelik a perimenopauza-piacra. Ezt a folyamatot a nők önállósodásaként és tudatosságaként tálalják, ám a valóságban sokszor puszta kizsákmányolásról van szó.

Tényleg a hormonok tehetnek mindenről?

A vita középpontjában a hormonpótló terápia (HRT) áll. A közösségi médiát böngészve könnyen az az benyomása támad az embernek, hogy a gélekkel vagy tapaszokkal adagolt hormonok nemcsak a hőhullámokat mulasztják el, de szebbé teszik a bőrt és a hajat, megmentik a párkapcsolatot, felpezsdítik a szexuális életet, sőt csökkentik a szívbetegségek és a demencia kockázatát is.

Bár rengeteg nő számára óriási segítség a hormonpótlás könnyebb elérhetősége – és sok szakember valóban a segítő szándéktól vezérelve dolgozik –, a kritikusok attól tartanak, hogy a túlpörgetett piac olyan nőket is kezelésre csábít, akiknek semmi szükségük rá. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek.

Martha Hickey, a Melbourne-i Egyetem nőgyógyász professzora, aki részt vett a legújabb menopauza-irányelvek megalkotásában, komoly hiányosságokra hívta fel a figyelmet a perimenopauza alatti hormonpótlás kutatásában. „Ez a kutatási hiány főként annak tudható be, hogy a HRT-vel kapcsolatos klinikai vizsgálatok többségét maguk a gyógyszergyárak finanszírozzák.”

A vizsgálatokból ugyanis szinte mindig kizárták a még menstruáló, átmeneti korú nőket, és csak a menopauzán már átesetteket vizsgálták. Mivel a rendszertelen vérzés a perimenopauza természetes velejárója – és egyben a hormonpótlás egyik ismert mellékhatása is –, a gyógyszercégek inkább elkerülték ezt a csoportot, mert a bevonásuk „összekuszálta volna a kutatási adatokat”.

Az olyan független egyetemi központok, mint Susan Davisé, most gőzerővel dolgoznak e tátongó űr betöltésén.

„Gyakorlatilag semmilyen biztonságossági adatunk nincs a hormonális átmenetben lévő nőkről” – mondja Davis. „Majdnem minden tudásunk onnan származik, hogy a menopauza utáni nőket hasonlítottuk össze a fiatalabbakkal, vagy a hormonpótlást szedő idősebb nőket azokkal, akik nem szednek semmit. A perimenopauzáról konkrétan nincsenek megbízható adataink.”

Rámutatott: a perimenopauzás nők körülbelül 45 százalékánál a szervezet magától is kiemelkedően magas ösztrogénszintet termel. „Fogalmunk sincs, milyen hosszú távú következményei vannak annak, ha erre még kívülről is rátöltünk ösztrogént” – különösen a mellrák kockázatát illetően.

A hivatalos egészségügyi útmutatások világosan kimondják: a kombinált (ösztrogén-progeszteron) hormonpótlás növeli a mellrák kockázatát. A kockázat a használat időtartamával arányosan nő, a kezelés leállításával pedig csökken.

Davis amiatt is aggódik, hogy egyes orvosok mindenféle szakmai kontroll nélkül írnak fel szokatlanul nagy dózisú hormonkezeléseket.

Brit nőgyógyászok visszajelzései szerint egyre több nőt kell méhtükrözésre (hiszteroszkópiára) küldeniük a HRT után jelentkező váratlan, erős vérzések miatt. Bár sok esetben a túladagolt ösztrogén áll a háttérben, az egyéb lehetséges okokat – például a polipokat vagy a daganatokat – mindenképpen ki kell zárni.

Davis szintén szkeptikus azokkal az állításokkal szemben, miszerint a HRT megelőzi a krónikus betegségeket. A szív- és érrendszerre gyakorolt esetleges kedvező hatása szerinte elhanyagolható a vérnyomás, a koleszterinszint és a testsúly kézben tartásához képest. Úgy véli, a nagy dózisú hormonok felírása a betegségek megelőzésének ürügyén nem más, mint „emberkísérlet”.

A hivatalos szakmai ajánlások szintén tiltják a HRT felírását kizárólag a szívbetegségek vagy a demencia megelőzésének céljából.

Hickey professzorhoz hasonlóan Davis is attól tart, hogy a hormonok túlzott használatával csak felcserélünk egy problémát egy másikra, és a mellrák amúgy is magas arányát tovább növeljük. „A perimenopauza rémképként való beállítása csak azoknak az üzlet, akik a 'megoldásokat' árulják. Kiábrándító és szinte középkori gondolkodásra vall, hogy a közösségi média szerint a nők fizikai és mentális egészsége kizárólag a hormonjaikon múlik” – teszi hozzá.

Mégis, nehéz szembeszállni azokkal, akik a hormonpótlást az életközépi válság csodaszereként hirdetik. Hickey valóságos céltáblává vált, amiért felszólalt a menopauza túlzott orvosi kezelése ellen.

Egy korábbi HRT-páciens úgy véli, a közösségi média teljesen bezárkózott ebben a témában, és egyfajta lélektani „visszhangkamraként” működik. A kritikus hangokat rutinszerűen letiltják vagy törlik a hozzászólásaikat. „A 'félrevezetés' és a 'patriarchátus' kifejezések a vita elfojtásának eszközeivé váltak. Bármelyik orvost, aki megkérdőjelezi a bizonyítékokat, azonnal azzal vádolják, hogy nem figyel a nőkre.”

A félrevezető vérvizsgálatok

A hormonszintek mérése rendkívül népszerű téma a podcastokban. Számos magánklinika kínál ösztrogénszint-mérést jókora összegekért.

A Brit Menopauza Társaság (BMS) ugyanakkor hangsúlyozza: 45 év felett a perimenopauza jelenlétét a tünetekből és a menstruációs előzményekből kell megállapítani, nem pedig vérvételből. Legfrissebb útmutatójukban leírták, hogy a labortesztek ritkán hasznosak, mivel a hormonszint napról napra hevesen ingadozik.

Ennek ellenére a nők arról számolnak be, hogy magáncégek havi rendszerességű vérvizsgálatokat adnak el nekik, a betegek pedig a kapott értékek alapján saját maguknak adagolják az ösztrogént. Szakértők szerint ez az orvosi felügyelet nélküli öndiagnózis és önkezelés rendkívül veszélyes lehet.

Egy 51 éves nő elmesélte, bár a hormonpótlás megváltoztatta az életét, egy idő után abbahagyta a vérvételt, mert rájött, hogy a laboreredmények egyáltalán nem tükrözték a közérzetét, az ingadozás pedig teljesen természetes. Szerinte a fizetős vértesztek „puszta pénzkidobást jelentenek, amelyek csak a nők bizonytalanságára építenek”.

A tesztoszteron a másik olyan hormon, amelyet Davis professzor szerint felelőtlenül írnak fel. A szakmai szervek a tesztoszteront kizárólag az igazoltan alacsony szexuális vágy kezelésére javasolják, és csak akkor, ha minden más terápiás lehetőség csődöt mondott.

„A tudományos háttérben óriási a tévhit” – magyarázza. A tesztoszteronszint az életkorral fokozatosan csökken, nem pedig hirtelen zuhan le a változókorban. Egy 8000 nő bevonásával végzett kutatásában nem találtak lényegi különbséget az azonos korú, de eltérő hormonális szakaszban (a menopauza előtt, alatt vagy után) lévő nők tesztoszteronszintje között.

Davis határozottan ellenezi a tesztoszteronszint mérését a „hiány” igazolására, mivel a vérből kimutatott értékek sem a tüneteket nem jelzik előre, sem azt nem mutatják meg, hogy kinek használna a kezelés. Ennek ellenére a tesztoszteronnak számtalan híres pártfogója akad. Ismert színésznők és politikusok nyilvánosan áradoznak arról, hogyan adta vissza az energiájukat, mulasztotta el az agyködöt, és hozta vissza a határozottságukat a hormon szedése.

A klinikai vizsgálatok ugyanakkor semmiféle bizonyított előnyt nem találtak a tesztoszteron használatánál a szellemi frissesség, a hangulat vagy az általános közérzet szempontjából. Perimenopauzás nőknél pedig egyetlen célzott vizsgálatot sem végeztek még. „Itt kezdődik az igazi Vadnyugat” – teszi hozzá a kutató. „Ha hiányoznak a tudományos bizonyítékok, bármit fel lehet trükkös reklámokkal építeni.”

Fellépés a tévhitek ellen

Dr. Margaret McCartney háziorvosként régóta aggodalommal figyeli, miként "házalnak" a különféle perimenopauzás termékekkel, különösen azután, hogy a közösségi médiában olyan állításokat látott, miszerint a hormonpótlástól „ragyogni fog” a nők bőre, kisimulnak a ráncaik és megszépül a hajuk. Ennek kivizsgálására a St. Andrews-i Egyetem kutatócsoportja elemzésnek vetette alá a legnépszerűbb közösségi médiás HRT-tartalmakat.

A szakfolyóiratban publikált tanulmányuk megállapította, a legnépszerűbb bejegyzések mintegy kétharmada teljesen szembement a hivatalos orvosi és gyógyszerészeti útmutatásokkal. A szakmai előírások ugyanis a hormonpótlást elsősorban a hőhullámok, az éjszakai izzadás és a hüvelyi panaszok enyhítésére ajánlják, mégpedig a lehető legrövidebb ideig.

„A legnépszerűbb posztok túlnyomó többségénél egyértelmű összeférhetetlenséget találtunk, az alkotók vagy étrend-kiegészítőket árultak, vagy magánklinikák fizetős szolgáltatásait reklámozták” – mutat rá Dr. McCartney. „Ezért a hiteles, független információkat rendkívül nehéz megtalálni a neten. A nők így nem pártatlan tanácsok, hanem a háttérben anyagi érdekekkel rendelkező influenszerek alapján hoznak döntéseket.”

„Különösen aggasztónak tartom a podcastok zárt világát, ahol ritkán kérdőjelezik meg a kétes állításokat. Ez egy önigazoló kört hoz létre, és elfojtja a kritikus hangokat” – teszi hozzá.

Jodie Salt egészen mostanáig soha nem beszélt nyilvánosan a kálváriájáról. „Ha megszólalnék a neten, azonnal kereszttűzbe kerülnék” – mondja. „Odaát nincs helye azoknak a tapasztalatoknak, amelyek nem illeszkednek a 'csodatevő hormonok' narratívájába.”

Ez a félelem a riport készítése során újra meg újra felszínre került. A betegek és az orvosok egyaránt egy rendkívül megosztott vitáról számoltak be.

Salt ugyanakkor megérti, miért vált a téma ennyire indulatossá. „Teljesen átérzem, miért állnak ki egyesek annyira a hormonpótlás mellett” – teszi hozzá. „Amikor az ember éveken át tartó mellőzöttség után végre talál valamit, ami segít rajta, retteg attól, hogy elveszíti. Én is pontosan így éreztem volna, ha nálam működött volna a kezelés.”

Eredeti cikk: https://www.thetimes.com/life-style/health-fitness/article/perimenopause-brain-fog-anxiety-insomnia-wztd6dnxz