A valódi ok, amiért a nők feladják a karrierjüket a változókorban
Mi van, ha a munkahelyi menopauza-programok rossz problémára fókuszálnak? Egy friss japán kutatás szerint a fizikai tüneteknél sokkal mélyebb – és láthatatlanabb – tényező hajtja a nőket a felmondás felé.
Sokáig azt gondoltuk, hogy a menopauza és a munkahelyi kiégés találkozása egyet jelent a hullámzó hőhullámokkal, az izzadással és a fizikai kényelmetlenségekkel. Emiatt a haladóbb vállalatok – nagyon helyesen – elkezdték átalakítani az irodai környezetet: jobb szellőzés, rugalmasabb öltözködési szabályok, pihenőszobák.
De mi van akkor, ha mindez csak felületi kezelés?
A Fukushima Medical University kutatói (Dr. Mariko Ogawa vezetésével) egy több mint 1600 dolgozó nőre (45–60 év között) kiterjedő átfogó kutatásban vizsgálták meg, mi áll valójában a felmondási szándék mögött a perimenopauza és postmenopauza időszakában.
Ami valóban számít: A pszichés teher
A kutatók 13 független tényezőt vizsgáltak meg a nők életében, a családi állapottól és az anyagi helyzettől kezdve a gondozási feladatokon át a különféle fizikai és lelki tünetekig.
Amikor az adatokat többszörös regressziós modellel elemzték, egyértelműen kirajzolódott a kép: a felmondási szándék legerősebb, független mozgatórugója a Menopauza Értékelő Skála (MRS) pszichológiai alskálája volt.
Mit jelent ez a gyakorlatban? A többszörös regressziós elemzés lényege, hogy kiszűri a „zavaró tényezőket”. A kutatók egymás mellé tettek minden lehetséges okot (jövedelem, életkor, hőhullámok, családi terhek), és megnézték, mi marad, ha az összes többi tényezőt kiegyenlítik. Az eredmény egyértelmű lett, ha két nőnek hajszálpontosan megegyezik a fizetése, az életkora és a fizikai tünetei, az fog felmondani, akinél a pszichológiai tünetek erősebbek.
A fizikai (szomatikus) panaszok, az urogenitális tünetek vagy az otthoni gondozási kötelezettségek a többváltozós elemzés során teljesen elveszítették statisztikai jelentőségüket. Bár a testi kényelmetlenségek is nehézséget jelentenek, önmagukban nem indokolják a döntést.
A szorongás, az érzelmi ingadozás és a mentális kimerültség azok a csöndes tényezők, amelyek miatt a nők végül a távozás mellett döntenek, pont abban az életkorban, amikor a szakmai tapasztalatuk és teljesítőképességük a csúcson van.
A gazdasági csapda
A kutatás rávilágított egy másik, szocioökonómiai szempontból fájdalmas igazságra is, az alacsonyabb jövedelmű nők körében lényegesen alacsonyabb volt a felmondási szándék.
Ez nem azt jelenti, hogy ők jobban érzik magukat. Sokkal inkább azt a kényszerűséget tükrözi, hogy az anyagi megfontolások miatt egyszerűen nem tehetik meg, hogy felmondjanak, így kénytelenek a mentális terheket csendben, támogatás nélkül elviselni a mindennapokban.
Hogyan tovább? Váltani kell a munkahelyi stratégiákban
„A menopauza a nőket a karrierjük csúcsán érinti, és sokan fontolgatják a kilépést. Tanulmányunk a pszichológiai teherre mutat rá, mint kulcstényezőre, egy olyan tényezőre, amelyet a munkahelyek és az egészségügyi szakemberek is kezelni tudnak” – nyilatkozta Dr. Ogawa.
Dr. Stephanie Faubion, a The Menopause Society orvosi igazgatója hozzá tette, ahogy a nők egyre nagyobb hányada tölti élete jelentős részét a munkaerőpiacon, a vállalatok nem engedhetik meg maguknak a megszerzett tudás és tehetség elvesztését.
„Mivel a nők egyre nagyobb hányada tölti élete jelentős részét a munkaerőpiacon, kulcsfontosságúvá vált megértenünk, miként hat a változókor a munkateljesítményre, a karrierrel való elégedettségre és a dolgozók megtartására” – mutat rá Dr. Stephanie Faubion, a The Menopause Society orvosi igazgatója. „Ez a kutatás azt jelzi, hogy a lelki tünetek döntőbb szerepet játszhatnak a munkahely elhagyásában, mint pusztán a fizikai panaszok. Az eredmények rávilágítanak: elengedhetetlen, hogy a nők megfelelő orvosi ellátást, mentális támogatást és munkahelyi segítséget kapjanak ebben az átmeneti időszakban.”
A tanulság egyértelmű: A felületes, kizárólag fizikai kényelmet szolgáló munkahelyi kiigazítások önmagukban nem elegendőek. A vállalati HR-nek és az egészségügyi rendszereknek a következőkre kell áthelyezniük a hangsúlyt:
Elérhető mentálhigiénés támogatás és célzott pszichológiai segítségnyújtás.
Könnyen hozzáférhető szakszerű orvosi ellátás.
Stigmáktól mentes vállalati kultúra – ahol nem ciki felvállalni a szorongást vagy a kimerültséget, és a támogatás kérése a mindennapi működés természetes része.
A tanulmány részleteit a The Menopause Society 2026-os San Diegó-i éves közgyűlésén mutatják be.
Comments